Nem volt idő bővebben foglalkozni a ferencváros elleni mérkőzéssel, ugyanis hétközi forduló keretein belül szerdán már a Paksi FC csapatával kellett farkasszemet néznünk, idegenben. A mérkőzés az előzetes információink szerint nem kecsegtetett túl sok jóval, ugyanis aktuális ellenfelünk több NB1-es rutinnal rendelkező játékossal tervezte megerősíteni a keretét. Ahogy megérkeztünk a mérkőzés helyszínére, kiderült, hogy a hírek igaznak bizonyultak, ugyanis a hétről-hétre elsőkerettel készülő Szendrei Ákos és Debreceni Ákos is visszajátszott, de mellettük szintén jelen volt Holczer Ádám, Szélpál Norbert, valamint egy bizonyos Böde Dániel…

Esett az eső a találkozót megelőzően, ez pedig olyannyira nem kedvezett a pályának, hogy még éles stoplisban is nehezen lehetett kitámasztani. A csúszós talaj ugyan mindkét együttes dolgát nehezítette, mégis úgy tűnt eleinte, hogy mi jobban küzdünk az elemekkel, mint vendéglátóink, ugyanis rendre inkább a mi térfelünkön pattogott a labda. A körülményekhez alkalmazkodva leegyszerűsítettük a játékunkat, fineszesebb megmozdulásokat pedig legfeljebb a középső zónában, vagy azon túl lehetett látni — már, ha eljutottunk odáig. A mérkőzés majdnem teljes egészén a Paks bizonyult kezdeményezőbbnek, védekezésünk azonban ismételten betonbiztos lábakon állt. 

Kevésszer tudtunk veszélyeztetni, egy kósza lövés, illetőleg egy szöglet utáni fejes okozhatott némi galibát a hazaiaknak. No meg a 38. minutum történései, amikor Tarjáni Péterhez került a labda: fiatal játékosunk szélről próbált centerezni az érkező Hamar Ádámhoz, a beívelt labda viszont Szélpál Norbert testét érintve gellert kapott, megtévesztve ezzel Holczert, az irányt változtató játékszer pedig így sikeresen a paksi hálóban kötött ki. 0:1, ezzel az állással vonulhattak pihenőre a csapatok

Később kiderült, az öngól egyúttal a végeredményt is jelentette. Csapatunk abszolút védekezésre volt kényszerítve, játékosaink azonban hősiesen küzdtek, és a belső védőként játszó, de később centerré fellépő Böde Dánielt is semlegesíteni tudtuk, így tavasszal immáron hatodik meccsen gólt sem kapva, ismételten el tudtuk hozni a három pontot. Nem kellett volna lerágnunk a körmünket ugyan, ha a félidő derekán Nyul Krisztián fejesét nem érvényteleníti lesállás miatt a partjelző, de mintutóbb kiderült, ez a lényegen mit sem változtatott, és elkönyvelhette idénybeli tizedik győzelmét a csapat.

Nem játszottunk jól, és nézőbarátnak sem volt mondható a meccs, de újfent óriásit harcoltak a mieink, a győzni akarás és szakadatlan robotolás pedig megintcsak eredményhez vezetett.
Gratulálunk a srácoknak!

Paksi FC II. - Rákosmente FC 0:1
Gsz.: Szélpál (öngól)