Az NB3 Közép csoportjának 30. játéknapján az Újpest II. csapatát fogadtuk hazai környezetben. Zsinórban a harmadik alkalommal készülhettünk tartalékcsapatra, és bár valószínűsítettük, hogy aktuális ellenfelünknél nem kell visszajátszóval számolni, ez a mérkőzés sem ígérkezett könnyebbnek, mint bármelyik másik ezt megelőzően.

Az első félidőben magunkhoz képest sokkal kezdeményezőbbek voltunk, többször is fel tudtuk juttatni a labdát rövidpasszokkal a támadóharmadba, és az eddigi gárdákkal ellentétben az Újpest csak elvétve helyezett nyomást ránk labdakihozatalainkkor. Emellett a középpályás-védekezésünk is hatékonynak bizonyult, sok tengelyben történő labdaszerzésünk következtében gyakran indíthattunk gyors ellenakciókat. Meg is voltak a helyzeteink, ám az első félidőben ordító ziccerből sem tudtunk betalálni. Noha az Újpestnek is akadtak helyzetei — sőt, egy átlövés centikkel ment el a kapu mellett —, az első 45 percben abszolút nekünk állt a zászló. 

A második félidőt viszont nem kezdtük olyan elánnal, mint az elsőt. Valamelyest fásultabban mozogtunk, így a vendégek többször is eljutottak a tizenhatosunkig, ahol azonban az utolsó védelmi vonalunk rendre a helyén állt. Adtak is okot a mieink arra, hogy lerágjuk a körmeinket, ám egy hosszabb, dekoncentráltabb periódus után a hajrára sikerült aktivizálnunk az előrejátékunkat, aminek nyomban meg is lett az eredménye: a csereként beállt Ferenczy Donát próbálta követlen közelről az ide-oda pattogó labdát a hálóba kotorni, ám mihelyst csatárunk kapura lőtt volna, az újpesti kapus a büntetőterületen belül elsodorta a lábát, ezt kiszúrva pedig a bíró a mészfoltra mutatott és büntetőt ítélt. A tizenegyest Hamar Ádám már-már szokásszerű higgadtsággal értékesítette. 1:0.

A hátralévő bő negyed óra elképesztő izgalmakat hozott, ugyanis a vendégek mindent egy lapra feltéve támadtak, mi pedig tíz emberrel próbáltuk őrizni ketrecünket. Ahogy az újabban lenni szokott; csapatunk ismét fegyelmezett volt hátul, így ismételten kapott gól nélkül lehozva, 1:0 arányban újfent bezsebeltük a három pontot.

Megtáltosodott a csapat tavasszal, de mivel mögöttünk is szép számmal gyűjtik a pontokat üldözőink, még mindig nincs mód hátradőlni. Hétvégén a Majos ellen megintcsak győzni kell, ha relatíve biztonságban szeretnénk érezni magunkat a tabellán.

Gratulálunk a srácoknak az újabb sikerért!