Kulcsfontosságú, csatának néztünk elébe az NB3 Közép csoportjának 34. játéknapján, ugyanis azt a Dunaújvárost fogadtuk, akik ellen egyrészt értékes pontokat vesztettünk ősszel idegenben, másrészről pedig győzelem esetén leszakíthattuk őket magunkról a tabellán, míg vereség következtében körömlerágós idénybeli véghajrára kellett volna számítanunk. Csak hogy még jobban szajkózzuk a meccs fontosságát: győzelem esetén a bennmaradás is majdhogynem biztosra vehető — ám ez még matematikailag nem kijelenthető. Jó előjelekkel várhattuk a derbit, mivel aktuális ellenfelünknek Báló Tamás és Szepessy Róbert személyében két húzóemberét is nélkülöznie kellett, míg mi teljes kerettel fenhettük fogainkat rájuk.

Sajnos nem éppen úgy álltunk bele az elején a meccsbe, ahogyan azt a párharc presztízse megkövetelte volna: nagyon nem találtuk a saját játékunkat, és dekoncentráltságból adódó hibákat vétettünk, a vendégek taktikai mozgásait pedig nehezen reagáltuk le. Pedig a DPASE tulajdonképpen azt játszotta, amire az új edző érkeztével előzetesen számítottunk, mégsem találtuk az ellenszert az addig motiváltan és bátran futballozó vendégekkel szemben. Főként pontrúgásokból bizonyultak veszélyeseknek, ugyanis egy ízben a kapufát is sikerült eltalálniuk, de akcióból is okoztak kellemetlen pillanatokat nekünk. Valamilyen szinten talán mégis a sors keze szólt bele a mérkőzés forgatókönyvébe, lévén az egész tavaszi idényben rászolgáltunk a szerencsénkre, a szerencsefaktor pedig a rossz játék ellenére egy büntetőben csúcsosodott ki. Egy baloldali bedobás után Darabont Gábor lába akadt össze a védőjével, melynek következtében a bíró azonnal a mészfoltra mutatott. A tizenegyest Hamar Ádám a már tőle megszokott higgdtsággal értékesítette. 1:0, ez egyúttal a félidei eredményt is jelentette. 

A szünet után rendeztük sorainkat, és bár a játékunk továbbra sem működött a legolajozottabban, mégis már sokkal fegyelmezettebb futballt produkáltunk. Eredményességben viszont páratlanul jóknak bizonyultunk: az 51. minutumban Bányai Péter lódulhatott meg kontrából, akit aztán két védő sem tudott megakadályozni abban, hogy kilője a rövid alsót. 2:0, ettől a találattól pedig szemmel láthatóan megtorpant a vendégek lelkesedése és küzdeni akarása. 

Itt már nem volt megállás: előbb a 70. percben Nagy József szólóba kezdve tudott eredményes lenni, majd a lefújás előtti percekben egy gyönyörű akció után Fellegi Nándor is fel tudta tenni az i-re a pontot. Igaz, utóbbi gól már emberelőnyben született, Lakatos Gergő ugyanis szövegelés miatt kénytelen volt idő előtt elhagyni a játékteret. 

Ám végül nem sikerült nullára hoznunk a meccset, még a legvégén Kesztyűs Máté szabadrúgásból vette be a hálónkat, tartást tanúsítva csapatáról. Szépítő találata viszont csak kozmetikázásra volt elég, azaz 4:1-es összesítéssel ismételten bezsebeltük a három pontot! 

Újabb remekbeszabott győzelemnek örvendhetünk, és külön örülünk, hogy mindezt szurkolóink nagyszámú jelenlétében tehettük meg. Ezúton szeretnénk minden egyes nézőnek/érdeklődőnek/szurkolónak/szimpatizánsnak megköszönni az eljövetelt, és hogy támogattak minket a mérkőzés teljes egésze során!

Szerdán a Szeged ellen biztosíthatjuk be 100%-osan a bennmaradást, és egyúttal feltehetjük a koronát egy remek tavaszi szezonra. Amíg számolgatni kell, addig nem szabad kiengedni!
Sokadjára is gratulálunk a srácoknak!

Rákosmente FC - Dunaújváros PASE 4:1
Gsz.: Hamar, Bányai, Nagy J., Fellegi