Elérkeztünk a bajnokság utolsó játéknapjához, ahol a Budapest Honvéd-MFA ellen léptünk pályára. Ugyan a mérkőzés már különösebb téttel nem bírt, mégis szerettük volna a remekbeszabott tavaszi menetelésünket szép eredménnyel zárni. 

Noha már az első percekben látszódott, melyik csapat frissebb: igaz, a Honvédos fiatalok zömének még az U19-es bajnokságban is helyt kellett állniuk, mi viszont tulajdonképpen egyazon kezdővel robotoltuk végig a szezont, és ez dinamika szempontjából abszolút kiütközni látszott. Mi a már megszokott stabil védekezésen alapuló játékunkkal próbáltunk eredményt elérni, a hazaiak pedig a védvonal megingatására, és keresztben védők mögé belöbbölt labdákban és — természetesen — a kombinatív futballban bíztak. Néhány kontratámadást leszámítva jobbára a mi térfelünkön pattogott a labda, ebben a félidőben viszont hiába játszott mezőnyfölényben a Honvéd, nem sikerült érdemi gólhelyzetet kialakítaniuk. 0:0-s patthelyzettel következhetett a félidő. 

A második játékrész hasonlóképpen kezdődött, annyi különbséggel, hogy egyre bátrabban mertük a mélységi felpasszokat ütni, és laposan kihozni a labdákat. Ha nem is a semmiből, de sokak nagy meglepetésére mi szereztük meg a vezető találatot: baloldali bedobást követően Ferenczy Donáthoz került a labda, aki két védő szorításában a kapuig menetelt, nagyjából hét méterről pedig elemi erővel kilőtte a hosszú sarkot. 0:1. 

Sínen érezhettük magunkat, védekezésünk addig remekül működött, a gól pedig még nagyobb erőt adott játékosainknak. Nem mehetünk el szó nélkül azonban a bírói ténykedés mellett, ugyanis kétes ítéletei igencsak felpaprikázták együttesünket, pláne, hogy a 60. minutumban épp egy igencsak könnyűszerrel befújt tizenegyes felborzolta a kedélyeket. A büntetőt Lukács Dániel értékesítette. 1:1. 

Ezt követően még nagyobb nyomást helyeztek ránk a hazaiak, és sajnos nem is úsztuk meg újabb kapott gól nélkül. A 74. percben László Dávid maradt őrző nélkül a tizenhatoson belül, közvetlen közelről pedig nem tudott hibázni. 2:1. 

A hajrára már sajnos kiütközött a fáradtság a mieinken, és következtek azok az egyéni hibák, melyek után újfent kapitulálni kényszerültünk. Rácz Balázs kétszer is be tudta venni a kapunkat a hátralévő időben. Ezekre ugyan még jöhetett volna egy ízben válasz, az utolsó percekben javunkra megítélt tizenegyes viszont sajnos kihasználatlanul maradt, Horváth András védte a mészfoltról leadott löketet. 4:1-el a Honvéd zsebelte be a három pontot. 

Az eredmény talán túlzó, de a végére látszódott a két csapat közti fizikális/erőnléti különbség, így a gólok is idővel elkerülhetetlenek voltak. Elmarasztalnunk a csapatot azonban nem kell és nem is szabad, ugyanis annak ellenére, hogy valamirevaló tét nélkül játszott a csapat, mindenki a maximumot nyújtotta, és helyenként szépen futballozva, kellő alázattal tette mindenki a dolgát. Ez most így alakult, de egy ilyen tavasz után szemet lehet hunyni felette. 

Összesítve a 12. helyen végzett a csapat a bajnokságban. Köszönjük minden egyes szurkolónak a folyamatos buzdítást, a szakadatlan támogatást, és köszönjük mindazoknak a hozzájárulását, akik valamilyen formában segédkeztek klubunk előre menetelében! Jövőre folytatjuk!